A versenyzők korosztályonként és különböző kategóriákban indultak: énekeltek, zenéltek és alkottak. Volt rajz, grafika, fotó, színes, kollázs és digitális alkotás, és volt népdal, szólista, zenekar, hangszeres, és testvér produkció kategória, illetve közönség díja is. A diákok kreativitása határtalan volt, de hiába volt elérhető bárki számára a produkció, a munka, valami mégis hiányzott.
Mivel olyan hálás helyzetben voltunk, hogy mi élőben járhattunk iskolába, ezért egy meglepetést gondoltunk ki, mégpedig kiállítással egybekötött laza élő zenéléssel vártuk az iskola közösségét a FOLYOSÓFESZTIVÁLra.
Az ÉLŐZENE körforgásban, egy megadott program szerint, a járványügyi szabályok betartásával, konkrét szünetekben, az iskola négy pontján az erre kialakított helyszínen volt megtekinthető, ahol a képzőművészeti alkotásokat is megcsodálhatták a diákok és tanítóik, tanáraik.
A rendezvény lebonyolításában nagy szerepet játszottak az önkéntes diákok is, akik biztosították a helyszíneket, odafigyeltek a technikai részre, felügyelték a rendet, gondoskodtak a versenyzőkről, fotókkal dokumentálták a rendezvényt és nagyon-nagyon lelkesen végezték munkájukat.
Célunk az volt, hogy újra lelket öntsünk a diákokba, hogy előcsalogassuk az életkedvet ebbe a nehéz időszakba, mégpedig ÉLŐBEN! Szerettünk volna velük együtt megélni az alkotás örömét. A folyamat egy hétig, csütörtöktől – csütörtökig tartott, és lezárásképpen nem csak egymással kapcsolódtunk össze a zene által, hanem Istennel is.
A FOLYOSÓFESZTIVÁL utolsó napja Istenről szólt, ahol ifjúsági zenével közvetítettük a hálánkat a sok kis és nagy művészért, az ügyes kezű alkotókért, a bátor és lelkes muzsikusokért, a szorgos önkéntesekért, a hallgatóságért, mindenkiért, aki egy kicsivel is hozzájárult a versenyhez és a fesztiválhoz és hálát adtunk a zene által a lehetőségért, és az újjászületésért.
Hadházi Erzsébet Éva
